Asztali só, tengeri só, vagy Himalája kristálysó

 
Kristályos sók összehasonlítása

 
 
Konyhasó
 
 
Látható, hogy a természetes kristályok egymástól teljesen elkülönülnek és „élettelenek”. A szervezetnek nagy energia befektetésre van szüksége, hogy ezt a sót hasznosítani tudja.
Ezek az elfogyasztott sókristályok a szervezetben is hasonló képet mutatnak. A kristályok elkülönülnek és élettelenek.
 
Tengeri só
 
 
Szabálytalan és elkülönült kristály szerkezet. A létfontosságú természetes ásványi elemek csak korlátozottan vannak jelen és szívódnak fel. Csekély a nyereség nagy az energia veszteség.
 
Himalája Kristálysó
 
 
Kiegyensúlyozott kristályos szerkezetet mutat. Láthatóak a finom elágazások, nincsenek árnyékok vagy durva élek. A kristály nem különül el a benne rejlő ásványi elemektől (84), az elemek harmonikus állapotban vannak. Ez azt jelenti, hogy az energia-tartalom, az ásványi anyagok formájában, kiegyensúlyozott, és könnyen metabolizálódik (beépül) a szervezetben. Ez a kristály tele van élettel. Élelmiszerként létfontosságú energetikai hatással van a szervezetre.


 Az Institut für funktionelle Umweltdiagnostik (IFUD) (Funkcionális Környezeti Diagnosztikai Intézet – a ford.)
vizsgálatai szerint a boltokban vásárolható, ún. jódozott étkezési só 17%-ot von el az életenergiánkból, míg
a Himalája-só 27%-os energianövekedést eredményez.

 

 

A tengeri só, amelyben a főzősóval ellentétben a 94. rendszámig szintén minden nyomelem megtalálható, sajnos
nagyon gyakran káros anyagokat tartalmaz. Különösképpen a nehézfémek (a tengerek szennyezésének következtében)
okoznak járulékos testi és szervi terhelést. A kívánt biofizikai hatásfok – amely a fejlett kristályos szerkezettel
érhető el – a tengeri sónál inkább csak jelentéktelen.

 

A normál konyhasó finomított. Sajnos az asztali sók sokszor még tartósítószereket is tartalmaznak., többek között kalcium-karbonátot, magnézium-karbonátot vagy alumínium-hidroxidot, melyek megakadályozzák, hogy a só kifejthesse pozitív hatásait.Készítése során keresztülmegy egy olyan tisztítási folyamaton, amely mélyen beleavatkozik az anyag szerkezetébe. A nátrium-kloridot fehérítik, hogy a vásárlók elvárásának megfelelően hófehér legyen. A konyhasó tehát egyáltalán nem az a tiszta só, amilyennek a reklámok mondják. Tartósítószert és segédanyagokat is tartalmaz, például alumínium-hidroxidot, amely a megfelelő halmazállapotának megmaradásához kell. Az alumínium igencsak problémás élelmiszer-adalék, amely színezőanyagokban, stabilizátorokban, töltő- és erősítőanyagokban található meg. A szakemberek a konyhasóban található aluminium mennyiségét túl magasnak tartják, ugyanis igazolt módon lerakódhat, felhalmozódhat az agyban. Egy nemrégiben közzétett elmélet szerint az Egyesült Államokban a növekvő Alzheimer-arány nem utolsósorban a csomagolt élelmiszerekben és az üdítőitalos dobozokban található alumínium nagymennyiségű fogyasztásának számlájára írható.

 A tiszta, szennyeződésmentes só azonban éppen fejleszti az agyi funkciókat. A természetben a sóban csak a természetben előforduló kalcium, kálium és magnézium található meg. És szükségünk is van a sóra ahhoz, hogy szervezetünk tökéletesen működhessen. Szükségünk van a kalcium, kálium és magnézium természetes arányára, hogy testünk felszívhassa és optimálisan hasznosítani tudja ezeket az anagokat.

Minden egyes grammnyi konyhasó 23-szor annyi sejtnedvet rabol el tölünk, állítják a szakemberek. A konyhasó a leggyakrabban, szinte általánosan és nagy mennyiségben alkalmazott élelmiszer-adalékanyag. megtalálható szinte minden feldolgozott élelmiszerben, akár ízfokozóként, akár tartósítószerként. Ennek eredményeként anyagcsere-folyamatainkat állandó "permetezés" éri, életfontosságú folyamataink pedig kiszáradnak
.